1920. július 17-én született Kassán, ahol a gimnáziumi tanulmányai befejezéséig élt. Az érettségi után orvostanhallgató szeretett volna lenni, ezért 1938-ban brünni rokonaihoz költözött. Az orvosi karra viszont nem nyert felvételt zsidó származása miatt, helyette a Brünni Műszaki Főiskola építészmérnöki szakán kezdte meg tanulnányait.

Elsőéves egyetemista volt, amikor 1939 elején faji okokból kénytelen volt befejezni itteni tanulmányait. Mivel a városban a továbbiakban már nem kapott tanulási, illetve munkavállalási engedélyt, 1939 márciusában – néhány nappal Csehország és Morvaország német megszállása előtt – hazatért Kassára, amely viszont 1938 novemberétől Magyarországhoz tartozott. A baloldali politikai meggyőződésű Végh a szomszédos Szovjetunióban látta a mentsvárat, s mivel rokonai is éltek ott, az emigráció mellett döntött. 1940 szeptemberében ezért – több más délkelet-szlovákiai menekülthöz hasonlóan – Munkácsra utazott, hogy aztán a szovjet-magyar határ felé vegye az irányt.

1940. szeptember 26-án határsértés közben elfogták a szovjet határőrök Felsőhidegpatak közelében.

A szkoljei kihallgatását követően október 2-án a helyi börtönbe zárták. Innen 1941 januárjában a sztriji fegyintézetbe szállították, ahol egészen az év áprilisáig folytatták a kihallgatását. Vádat a drohobicsi területi ügyész emelt ellene 1941. május 16-án.

Már hónapokkal az ítélet kihirdetése előtt a közép-uráli Molotov (ma Perm) börtönében raboskodott (1941 októberétől). Az uráli Szolikamszk KOLP-ban, az Usollag táborkomplexum tranzitbörtönében halt meg 1942. július 8-án, ahol a foglyok a céltáborokba való továbbszállításukra vártak. A halál hivatalosan megjelölt oka tüdőgyulladás volt.